Hírek
Albumok
Könyvek
Videók
Írások
Képek
Zenekarok
Koncertek
Vásárlás
Gitároktatás
Stúdió
Elérhetőségek
Facebook
Linkek



2020-08-08




Miért szurkolunk sok filmben a gyilkosnak?
(Modern pszichológia sorozat)

(2015-01-08)


A minap elgondolkodtam, hogy lehet ekkora kultusza a filmes gyilkosoknak. Gondoljunk csak Freddy Krueger-re, Michael Myers-ra, Jason Voorhees-re, vagy épp Bőrpofára.
Jigsaw-t a Fűrész filmekből azért nem sorolom ide, mert ő egyfajta filozófiát adott át. Vagyis célja volt. Még ha az a cél nem is volt olyan nemes, mint sokan gondolták. Mert szerintem ő haragudott a világra és meg akarta büntetni a rossz vagy épp csak hálátlan embereket. Viszont nem akart egyszerű gyilkos lenni, így esélyt adott nekik a túlélésre. Olyan esélyt, amit ő a betegségtől nem kapott meg.
De ez már egy másik téma.

Szóval azt figyeltem meg, hogy manapság sok filmben a gyilkosoknak szurkol a közönség. És itt nem olyan alkotásokra kell gondolni, amikben a gyilkos van fókuszban és a célközönség azok az emberek, akik a mészárlás gyönyöréért nézik a filmet, hanem hagyományos horrorokról és átlag emberekről.

Miért szurkolunk a gyilkosnak sok olyan esetben is, ahol az alkotók egyértelműen az áldozatokat próbálták meg úgy beállítani, hogy velük azonosuljon a néző?

Erre nem is olyan bonyolult a válasz, amit egy korábbi elméletem magyaráz meg.
Nem is olyan régen megfogalmaztam egy olyan gondolatot, hogy „Az a jó film, amiben várod a happy end-et.”.
Ez persze nem minden esetben igaz. Elég csak a korábban említett szadista gyilkolászós filmekre gondolni.
Ám sok esetben azért helytálló ez a mondat, mert sajnos a filmekben rengeteg a gagyi és unalmas karakter, akikkel egyszerűen nem lehet azonosulni, akik iránt közömbös a néző, mert nem érez szimpátiát. Ebből következőleg nem érdekel, hogy ő él vagy meghal. És mivel Hollywood-ban túl nagy a boldog befejezés aránya, így a szomorú befejezések sokszor üde színfoltként jelennek meg. Vagyis ha nem érdekel, mi van a főszereplőkkel, akkor a filmet teljes mértékben külső szemlélőként figyeled, így pedig az van benned, hogy ha már úgysem érdekel mi van a főszereplőkkel, akkor már legyen inkább rossz befejezés és attól legalább a film egyedibb lesz.
Mindebből pedig az következik, hogyha egy filmnél várod a boldog befejezést, akkor annak az az oka, hogy a karakterek szimpátiát váltottak ki belőled és azáltal sikerült velük azonosulni. Vagyis bele tudod élni magad a filmbe, ami a legtöbb film célja lenne elméletileg.

De hogy jön mindez ahhoz, hogy sokszor a gyilkosnak szurkolunk?
Úgy, hogy gyakorlatilag nem vagyunk rossz emberek, akik más halálán örvendenek. Egyáltalán nem erről van szó. Nem emberek halálát akarjuk látni, hanem a primitív és rosszul megírt, eljátszott karaktereknek szeretnénk látni a végét. Nem konkrétan halálra vágyunk, hanem azt akarjuk, hogy a béna karakterek ne legyenek többé. Ez a vágyunk.

Meg persze az is megeshet, hogy a főszereplők vagy egyéb karakterek épp olyan emberekre hasonlítanak, akiket utálsz és ezért kielégítő, hogy szenvedni látod őket. De ez szerintem ritkább eset.

A legviccesebb az egészben, hogy ezek a karakterek a legtöbb esetben épp azért váltanak ki negatív reakciót az emberekből, mert túlságosan pozitívak. Irritáló a tökéletesség. De ez egy teljesen más téma, amit szintén ki fogok dolgozni, de nem ma :).

Hozzászólások

Azonosítsd magad a Facebook segítségével és máris hozzászólhatsz!
Az azonosításhoz klikkelj a képre:

Ha nem történik semmi, ellenőrizd, hogy be vagy-e jelentkezve Facebook-ra.