Hírek
Albumok
Könyvek
Videók
Írások
Képek
Zenekarok
Koncertek
Vásárlás
Gitároktatás
Stúdió
Elérhetőségek
Facebook
Linkek



2019-06-19




GTA és klónjai II. rész


Itt a folytatás a tegnap megkezdett sorozathoz.

True Crime - Streets of L.A. (2003)
Ez a játék sajnos nem sikerült valami jól. Az irányítás és a játékmenet komoly kivánnivalót hagy maga után. Ennek ellenére ezen a listán van a helye, mert több eredeti momentumot is tartalmazott. Ezek közül az egyik a fantasy elemek bevezetése. Persze Dunát lehetne rekeszteni a fantasy TPS-ekből, de itt azért volt ütős, mert a játék egy bizonyos pontig teljesen reális és hihető, mint bármely más GTA játék, majd hírtelen egy sárkánnyal találjuk szembe magunkat. A másik különlegessége pedig a szerteágazó történet. Több ponton is letérhetünk a fő sztori vonaltól és egy újabb pályával idő előtti alternatív befejezést kaphatunk. Ez a megoldás azért is nagyon jó, mert míg sok más játéknál (mint például a Fable III, vagy a Witcher 2) büszkék a szerteágazó sztorira és erre a végén minden csata ugyan az, ráadádul a befejező képsorok is megegyeznek, csak más szöveg van a háttérben. Nem értem miért nem képesek legalább alternatív befejező képsorokat alkotni. A játékmenet inkább a TPS részekre koncentrál, és nagyon is jól teszi, mert remek bunyókban és fegyveres összecsapásokban vehetünk részt míg az autók irányítása enyhény szólva sem a legjobb.
Nem tudom érdemes-e ajánlanom a játékot, mert sokkal jobb alkotásokkal is el lehet tölteni az időt, ám ha már minden mást végigjátszottál és / vagy szeretnél egy olyan történetben részt venni, amiben tényleg van súlya a cselekedeteidnek és ügyességednek, akkor érdemes tenni egy próbát.
A folytatással (True Crime – New York) csak kb 5 percet bírtam játszani, annyira rosszul volt megvalósítva a kocsi irányítása, ezért arról nem is írok cikket :).


Mercenaries 2 – World in Flames (2008)
Sok jót hallottam erről a játékról, így gondoltam teszek egy próbát vele. Először azt hittem, hogy valami hagyományos pályákra osztott kommandózás lesz a játék, erre kapok egy GTA stílusú sandbox játékot, ahol egy kiválasztott zsoldos bőrébe bújva kell küldetéseket teljesítenünk. Jó grafika és remek irányítás jellemzi a játékot. Valahogy mégsem maradt meg bennem sok a játékból, ezért nem is tudok róla többet írni :).


Bully (2008)
Bevallom, amikor először meghallottam, hogy a Rockstar Games (a GTA sorozat készítői) csinálnak egy játékot, ami egy középsuliba fog elkalauzolni minket, azt reméltem, hogy egy Revenge on School játék GTA stílusú megvalósítása lesz, de sajnos nem így történt. Ám ennek ellenére remek játék volt. Ráadásul nekem a Bully története sokkal jobban tetszett, mint bármely GTA-é. Bár ez lehet azért volt, mert ebbe a közegbe sokkal könnyebben beleéli magát az ember. Sőt, szinte minden karakternek találtam az ismerőseim között valóságbeli megfelelőjét. Ezért is volt a főellenség lenyomása annyira élvezetes, mert ő egy általam (főleg akkoriban) nagyon gyűlölt emberre hasonlított mind kinézetben, mind személyiségben. A GTA-kkal ellentétben itt nem lehet autót lopni, csak biciklit és utcai bandák helyett különböző iskolai klikkekbe verődtek a karakterek. A bejárható terület (a suli és a környékén fekvő kisváros) se volt közel sem akkora, mint egy GTA-ban, de ez egyáltalán nem volt zavaró. Sőt, így legalább gyorsabban el lehetett jutni bárhova biciklivel.
Ezt a játékot nem lehet kihagyni. Persze lehet az idősebb korosztály már nehezebben azonosul egy tinivel, de ennek ellenére mindenkinek csak ajánlani tudom.



L.A. Noire (2011)
Már annyian próbáltak játékba nyomozást vinni, de valahogy még sosem sikerült. Legtöbb esetben csak valami kalandjátékot kaptunk, amiben a nyomozás háttérbe szorult a kalandelemekkel szemben (mint például az Agatha Christie - Evil Under the Sun) vagy egy interaktív filmet, ahol a sztori végig viteléhez nyomozni is kellett valamennyit (mint az X-files - The game). Bár voltak elég jól sikerült próbálkozások is, ahol tényleg úgy érezhette magát a játékos bizonyos részeknél, mintha nyomozna (Still Life 2), de olyan igazán egyikben sem érezte az ember azt, hogy „igen, most valóban rajtam múlik, hogy elkapom-e a gyilkost és csak az ösztöneimre és a megfigyelőképességemre hagyatkozhatok”. Erre a legendás GTA sorozat készítői (Rockstar games) gondoltak egyet és elkészítették az első igazi nyomozós játékot. Itt nem csak a tetthelyet kell átvizsgálnunk, de még a gyanúsítottakkal is beszélnünk kell, ami különösen jól lett megcsinálva, mivel egy vadonatúj technológiával az arc legapróbb rezzenéseit is képesek voltak átültetni virtuális környezetbe. Itt nincsenek utalások és különféle segítségek. Csak a karakter mimikájára kell figyelni, össze kall rakni a bizonyítékokat és összefüggéseket és el kell dönteni, hogy elhisszük, amit mond az illető, kételkedünk benne, vagy bebizonyítjuk, hogy hazudik. Természetesen a végén minden eset megoldódik, de rajtunk áll, hogy rájövünk-e arra mi történt valójában és még időben elkapjuk a tettest, vagy csak bénázunk és úszunk az árral. Zseniális játék.
Természetesen a Sandbox mód, autós és gyalogos részek keveredése miatt került be a GTA klónok közé, de valahogy mégis kilóg közülük, mivel az összes többi akciójáték, ezt viszont inkább kalandnak nevezném (bár akciójelenetekből sincs hiány). Plusz az ilyen játékokban egyik legfontosabb rész, a céltalan szadulás és kocsikázás ebben a leggyengébb, de ez nem is gond, mert ez a játék nem erről szól. Itt olyan játékmenetet kapunk, amihez még csak hasonlót sem sikerült eddig senkinek összehoznia. Aki szereti a jó krimiket és szeretne maga is aktívan részt venni néhány nyomozásban annak kötelező darab.
Értékelés: 97 %




Saints Row - The Third (2011)
Hiába zseniális játékok a GTA-k, nekem mégis hiányzik belőlük valami. Valami extra árkádosabb elem, ami egyre inkább elvész a realitás minnél professzionálisabb szimulálása miatt. Persze az ilyen elképzeléseim az olyan apróságoktól elkezdve, mint a TPS akciórészek jobb megvalósítása, egészen az extrém ötletekig, mint például valami invázió a városban, katasztrófák, egyebekig mindenféle ötletem felmerül, és éppen ezért vártam annyira a Saints Row 3-at. Mert ez végre egy laza árkád akciójáték lett a GTA IV-el ellentétben. Végre saját karaktert csinálhatunk, akinek a kinézetét elképesztő részletességgel testre lehet szabni, és személyisége is olyan laza és jól megcsinált, hogy illik hozzá a szadista mészárolgatás és a visszafogott hős stílus is, bármelyikben is játsszunk. A karakterek és szinkronhangok nagyon el lettek találva. Közülük is az éneklő strici valami beszarás :), meg a rádióban a bemondónő hangja is nagyon vicces. Meg amúgy is a játék tele van poénokkal, és társadalomkritikákkal, mint például a TV-s furgon oldalán a felirat „Delivering Death & Destruction 24/7”. Ötletes, eredeti és időnként elég beteg mini-játékokkal és poénokkal találkozhatunk.
A GTA-k rengeteg kritikát kapnak álszent gyökerektől, hogy mennyire durva, pedig annyira igyekeznek, hogy a kötelező küldetések alatt ne öljünk ártatlanokat. Az SR3 viszont teljesen elveti ezt az álszentséget. Van, hogy egy küldetésben civileket kell gyilkolászni alternatívák nélkül. Nem is tudom mikor volt utoljára ennyire szórakoztató csakúgy poénból halomra gyilkolni a virtuális embereket :), ami mondjuk lehetne brutálisabb, mert csonkolás és egyebek alig vannak, pedig ebbe a játékmenetbe kifejezetten illenének az ilyen elemek. Bár van amikor felrobbanthatunk embereket, de az nem ugyanaz (mindegy, majd a Metal Gear Rising-ben ha kiadják PC-re :) ).
Vannak persze programhibák, mint pl. a falban maradó játékos, nem mozdul a társunk, vagy nem lehet átlőni bizonyos korlátok rácsai között és egy idő után a banda testreszabása nem akart működni rendesen. Plusz a végigjátszás kicsit rövid, főleg egy GTA-hoz képest. Viszont sokkal változatosabb, mert a hagyományos küldetések mellett van itt zombi-invázió, sőt a sztori vége felé csatatérré alakulnak az utcák, a további eltúlzott dolgokról nem is beszélve. Remek, egyedi fegyverek teszik még szórakoztatóbbá a játékot, mint például az agykontrolláló polipvető, vagy az a szerkezet, amivel bármilyen jármű fölött átvehetjük az uralmat.
Mindezek ellenére nem mondanám, hogy jobb, mint a GTA, mert ott az alapdolgok sokkal jobban vannak megvalósítva, kevesebb a hiba, és akinek a reálisabb dolgok jönnek be annak egyértelműen azt ajánlott megvenni.
Sajnos nem annyira profi és tökéletes játék, mint a GTA IV, de pont azokban a dolgokban más, amiket a GTA-kból, és az egyéb klónjaiból leginkább hiányoltam, így kis túlzással, de azt kell mondanom, hogy nekem ez a játék tetszett a legjobban az összes közül.
Értékelés: 92 %





Nem tudom még folytatom-e ezt a sorozatot, mert egyenlőre ennyi játékot ismerek ebből a stílusból, de ez majd kideül a későbbiekben.
Ha választanom kéne, hogy melyik játék volt a legjobb ezek közül, akkor elég nehéz helyzetbe kerülnék. A Saints Row laza stílusa és hangulata, a GTA 4 rengeteg lehetősége és szinte tökéletes élethűsége, a Just Cause 2-nek a remek grafikája és egyedi játékmenete, a Bully iskolai szadulása és az L.A. Noire minden részletre kiterjedő nyomozásai közül nem is tudom melyiket választanám, de nehéz is lenne, mert hiába egy alapötletből indultak ki, mégis teljesen más játékok kerültek végül a boltok polcaira, így inkább nem is választok. Mindenki döntse el maga melyik játék áll hozzá legközelebb :).



KevinKain

Hozzászólások

Azonosítsd magad a Facebook segítségével és máris hozzászólhatsz!
Az azonosításhoz klikkelj a képre:

Ha nem történik semmi, ellenőrizd, hogy be vagy-e jelentkezve Facebook-ra.







© KevinKain 2005-...
Ajánlott böngészők: Google Chrome 9+, Firefox 3+