Hírek
Albumok
Könyvek
Videók
Írások
Képek
Zenekarok
Koncertek
Vásárlás
Gitároktatás
Stúdió
Elérhetőségek
Facebook
Linkek



2019-09-17




Különleges FPS-ek I. rész

(2013-04-22)

Kezdetben az első személyű játékok arról szóltak, hogy halomra gyilkolásszuk az ellenséget (Wolfenstein 3D, Doom, Quake...). Majd néhány fejlesztő kitalálta, hogy ebből sokkal többet is ki lehetne hozni. Voltak akik szerepjáték elemekkel tűzdelték tele a játékmenetet (System Shock, Deus Ex...), voltak akik lopakodós elemekkel (Thief) és olyanok is akadtak, akik úgy döntöttek kihasználják az első személyű nézet adta lehetőséget és olyan játékot alkotnak, amiben egész végig ebből a szemszögből szemlélhetjük az eseményeket (Half Life). A Valve ezzel a húzással forradalmasította az FPS műfaját, majd a Half Life 2 megjelenése után újabb forradalmat csinált, egy először kisebb modnak induló, ám annál nagyobb kultcímmé váló Portal-al. Amiben az FPS stílus alapját vetették el, vagyis nem kaptunk valódi fegyvert, csak egy teleport-kapukat létrehozó eszközt. Az új stílus sikere új távlatokat nyitott bizonyos fejlesztők körében, akik utána próbáltak eredetibbet alkotni. Lássunk néhány példát az utóbbi évekből, eredeti FPS ötletekre.
A Dear Esther című játék is ide tartozhatna, ha nem mutatam volna be már pár napja :).

Quantum Corundum (kaland, FPS, logikai)
A Portal készítői közül kiváltak néhányan és saját fejlesztőcéget alapítottak, aminek az első játéka a Quantum Corundum lett.
Egy kisgyerek bőrébe bújhatunk, aki meglátogatja a bácsikáját, de a házat üresen találja. Kiderül, hogy a bácsikája egy másik dimenzióban rekedt, ezért egy dimenzióváltó eszközzel felvértezve át kell jutni a különféle feladványokat rejtő szobákon, hogy kiszabadítsuk a csapdába esett rokont...
A dimenziók: normál, puha, nehéz, lassú, és antigravitációs. A játék bár nem ér a Portal közelébe, mert a közepe felé kicsit unalmassá válhat, ráadásul időnként kicsit sok az ugrálós rész, de ennek ellenére igen intelligens és különleges játék, ami inkább a Portalnak a fiatalabb korosztályt megcélzó változata, de azért ha a főszereplővel azonos életkorú (10-12 éves) gyereket ültetsz a gép elé, akkor azért figyeljen oda rá és segíts neki, mert még egy felnőttet is komolyan elgondolkodtathatnak bizonyos feladványok. Emiatt z a játék remek arra, hogy a szülő együtt játsszon a gyermekével. Persze nem azért, mert lenne benne mondjuk offline co-op, hanem azért, mert míg a gyerek élvezi a játékos és megoldja a könnyebb feladatokat, addig a felnőtt a komolyabb feladatokkal küzd meg. Bár a játék 2. felében inkább az ügyességen van a hangsúly, mint a feladványok megoldásán, de persze, akkor is rá kell jönni, hogy hogyan kell átjutni a termeken.
Rengeteg remek poén, beszólással és más művekre való utalással van tele a játék (elég csak az utunkba kerülő könyvek címeit elolvasgatni, vagy megnézegetni a festményeket külömböző dimenziókban), amik között azért egy kis filozófia és társadalomkritika is felfedezhető.
A pályák szerkezete kicsit talán túlságosan is egyhangú. Talán a feladványok kidolgozása után már nem maradt idejük az összekötő folyosókra, így a többséget inkább megoldották egy kis copy-paste megoldással :). Bár még ebből is képesek voltak viccet csinálni, mert van egy rész, amikor az öreg benyögi, hogy „Nem voltál már itt korábban? Ezek a folyosók nekem mind egyformának tűnnek”.
Grafikailag elég minimalista a megvalósítás, de ez egyáltalán nem zavaró a rajzfilmszerű hangulat miatt, és azért valljuk be, akinek olyan brutálisan fontos a grafika, az inkább játsszon mondjuk egy Battlefield 3-al, ami persze egy remek játék, de azért nem azoknak való, akik sokat inkább békés eszközökkel és gondolkodással oldanák meg a problémákat :).
Az automentést sok játék megirigyelhetné, mert itt szinte minden momentum után van, így szinte soha nem kell semmit, még a legapróbb feladványt se újra csinálni, ami más játékok legidegesítőbb részei szoktak lenni.
Sokan szidták a játék befejezését, de szerintem az, hogy egy befejezés egyedi és váratlan, még nem lesz rossz, akkor sem, ha az egyeseknek nem tetszik. Persze én is jobban örültem volna valami másnak, de ennek ellenére jó lett a végén a fordulat és a lezárás.
a már végignyomtad a Portálokat, akkor érdemes ennek is nekiugrani, de ha nem akkor inkább azokat válaszd :).
Értékelés: 90 %


A Story About My Uncle (kaland, FPS, logikai)
A játék története elég durván a Quantum Corundum-ra hajaz, mert egy apa a gyerekének esti mesét mesél Fred bácsiról, ami arról szól, hogy fiatalabb korában meglátogatta Fred bácsit, de ő sehol se volt, ezért felvett egy speciális kesztyűt, majd véletlenül beszippantotta egy dimenziókapu és átkerült egy másik dimenzióba, ahol Fred bácsi is ragadt...
Azt el kell ismerni, hogy ügyes és érdekes próbálkozás egy amatőr csapattól. Ám igen rövid, a grafika pedig nagyon gyenge, pedig az indításkor annyira büszkék, hogy Unreal Engine-t használnak. Ennek ellenére el lehet vele szórakozni 1 (max 2) órát, ráadásul a végén mikor kiderül, hogy mi ez az egész kapunk egy jó kis befejezést.
Értékelés: 60 %


Mirror’s Edge (FPS, ügyességi, parkour )
Mikor először hallottam, hogy egy parkűröző FPS-t csinálnak, azt gondoltam, hogy ez valami szörnyű lesz, mert még a sima ugrálás is nagyon gáz az ilyen játékokban, nem hogy az egész arról szóljon, hogy ugrálni kell össze vissza a tetőkön. Ám amikor kipróbáltam minden kételyem elszállt.
A játékban Faith-et irányíthatjuk aki egy úgy nevezett „futó”. Fontos csomagokat kell elszállítania egy futurisztikus világban, miközben a hatóságok vadásznak rá...
A grafika igen egyedi, és nagyon látványos, a világ pedig kevés, de annál dominánsabb színekből (főleg fehérből, kékből és pirosból) épül fel. A játékmenet egyszerűen tökéletes. Ezzel a játékkal játszani kell, különben fel se lehet fogni, hogy milyen izgalmas és hangulatos lehet FPS-ben parkűrözni. Persze fegyvert is lehet használni, ha felkapjuk a lezúzott ellenségek elejtett puskáit, de nem érdemes, mert úgyis túlerőben vannak. A leghatásosabb módszer a pályák teljesítésére a futás.
Negatívumként egyedül a rövidséget tudnám felhozni (és sokan a muti hiánya miatt vannak kiakadva, de engem ez nem érdekel :) ), de a játék annyira szórakoztató, hogy többször is végigjátszottam. Egyszerűen nem lehet betelni ezzel az ugrálós, falon futkosós, becsúszós játémenettel.
Elméletileg sok variálás után végül úgy néz ki, hogy mégis készült folytatás, és csak remélni tudom, hogy legalább olyan jól fog sikerülni, mint az első rész.
Értékelés: 88 %


KevinKain







Hozzászólások

Azonosítsd magad a Facebook segítségével és máris hozzászólhatsz!
Az azonosításhoz klikkelj a képre:

Ha nem történik semmi, ellenőrizd, hogy be vagy-e jelentkezve Facebook-ra.







© KevinKain 2005-...
Ajánlott böngészők: Google Chrome 9+, Firefox 3+