Hírek
Albumok
Könyvek
Videók
Írások
Képek
Zenekarok
Koncertek
Vásárlás
Gitároktatás
Stúdió
Elérhetőségek
Facebook
Linkek



2019-09-20




Filmkritikák típusai
(2015-08-13)


Alapvetően háromféleképpen lehet megítélni a filmeket. Időnként visszaolvasgatom a saját cikkeimet és elgondolkodok azon, hogy hiába igyekszem mindhárom kategórián belül megvizsgálni a filmeket és közben egyértelművé tenni, hogy mikor melyik alapján szidom vagy dicsérem az aktuális alkotást, mégis könnyedén bele lehet kötni, ha valaki más szempontok szerint ítélkezik.
Ezért írtam ezt a kis szösszenetet, ami érthetővé teszi, hogy miért lehetséges az, hogy egy film teljesen jogosan kaphat egyik kritikustól 20 %-ot, míg a másiktól 80-at.

Lássuk mi ez a három kategória.

Objektíven: megpróbálod teljesen kizárni a magánvéleményed és úgy értékelni a filmet, hogy ne befolyásoljanak az érzelmeid és a saját stílusod és preferenciáid.
Ilyenkor még ha nem is tetszik egy film, akkor is meg tudod állapítani, hogy bizonyos részei alapján értékes-e.

Szubjektíven: a kritikus egyszerűen csak eldönti, hogy tetszett-e neki a film. Ez nem számít túlzottan szakmai értékelésnek, de ha valaki tisztában van vele, hogy a véleménye mikor szubjektív és mikor objektív szempontok alapján megalapozott, akkor nincs gond.
Vagyis ne magasztald az égbe azt a filmet, ami tetszett, de nem tudod elmondani, hogy miért. Viszont azt nyugodtan beleépítheted a kritikádba, hogy mondjuk a „hibái ellenére jól szórakoztam rajta”. És persze fordítottan is igaz a téma, ha mondjuk egy filmről úgy érzed, hogy nem a te világod, akkor ne húzd le, csak azért mert nem tetszik, miközben előre tudtad, hogy nem fog, sőt alapból negatívan álltál hozzá. Csak akkor értékelj egy filmet, ha képesnek érzed magad arra, hogy értékeld. Ha úgy ülsz le elé, hogy ez biztos szar lesz és végig csak azt fogod figyelni, mibe lehet belekötni, akkor inkább bele se kezdj. Vagy legalább akkor utána ne hangoztasd mindenfelé, hogy milyen szar, ha már képtelen vagy egy kicsit is objektíven megítélni a filmet.

Kategóriáján belül: ez is egy igen fontos szempont amit sajnos a legtöbb kritikus elhanyagol, sőt egyáltalán nem vesz figyelembe. Gondolj csak bele: ha szereted az akció, horror vagy romantikus filmeket, akkor azokon belül a gyengébbeken is jól szórakozhatsz, mint egy kevésbé kedvelt kategória kiemelkedő alkotásain (épp ezért kell óvatosan bánni ezzel a szemponttal). Ha akciófilmet nézel, akkor jó bunyókat, pisztolypárbajokat, autós üldözéseket és látványos összecsapásokat vársz. Ha horrort nézel, akkor vért, brutalitást, kínzást, félelmet, ijesztgetést szeretnél. Ha romantikus filmet vagy drámát, akkor romantikus, megható jeleneteket, szomorú pillanatokat és könnyfakasztó találkozásokat, monológokat szeretnél átélni. És persze még sorolhatnám.
A lényeg, hogy hiába az egyik legfontosabb része egy filmnek a forgatókönyv és a történet, bizonyos kategóriákban az háttérbe szorulhat, mert lehet igen szórakoztató egy buta történetű akció vagy horror film is. Vagy hiába elvárás manapság, hogy egy film tökéletes effektekkel legyen látványos, egy romantikus filmben még az se zavaró, ha nincsenek egyáltalán effektek.
Főleg akkor fontos, hogy egy filmet kategóriáján belül értékeljünk, ha az alkotók egyértelműen csak egy szórakoztató, laza filmet akartak összehozni, amivel nem akarták megváltani a világot. Az „igazi” filmkritikusok rengeteg igen jó filmet lehúznak, mert olyan elemeitől várnak el túl sokat, ami az adott kategórián belül közel sem olyan fontos, mint ahogy ők beállítják.
Persze lehetne erről vitázni, hogy esetleg túlzás-e, amiről beszélek, de azért gondoljunk bele: ha elmész a moziba egy horrorfilmre, akkor elsősorban egy jó horrorfilmet akarsz nézni, nem igaz? Hiába kerül egy horror filmbe tökéletes forgatókönyv és profi dráma, ha közben nem ijesztő, félelmetes, vagy sokkoló. A kritikusok persze felmagasztalják majd az égig, de akik horrorfilmet várva vásároltak jegyet, csalódni fognak.

Az a gond, hogy manapság a legtöbb ember sznobbá vált, ha filmekről van szó. Annyi film készül napról napra, hogy túl magasra kerültek az elvárások. Ezzel persze nincs is gond, ahogy egy korábbi cikkemben is írtam a témáról. Viszont ennek a negatív következménye, hogy amúgy igen jó filmeket is lehúznak, mert olyan elemeket várnak el tőle, amik az adott kategórián belül közel sem lennének olyan fontosak.

Vegyünk pár példát:
- Száguldás életre halálra (Drive): egy hihetetlenül primitív film, aminek a története nemhogy egyszerű, mint a faék, ráadásul közhelyes is, és mégis kerültek bele nem teljesen érthető részek, valamint hibák. Viszont mivel ez egy akciófilm, egy időben az egyik kedvenc filmem lett, mert az első perctől az utolsóig folyamatos, minőségi bunyókat nyomnak a képünkbe, amiket csak pár poén erejéig szakítanak meg. És azok az akciók nagyon állat módon vannak megcsinálva, vagyis hiába egy nagyon szar film, ha általánosságban vesszük és mindenféle tartalmas pszichothrillerekkel, meg sci-fi drámákkal hasonlítjuk, de akciófilmként kiváló.
Ezek után, hogy ítélnél meg egy ilyen filmet? Akciófilm rajongóként remekül szórakozhatsz rajta, így megérdemelne akár 90 %-ot is. Viszont általánosságba véve, vagyis ha a jó akciórészeket csak pozitívumnak és nem a film lényegének tekintjük, akkor meg a 30-40 %-ot se nagyon érdemelné meg.
- Aliens VS Predator 1-2: az első AVP film, hatalmas csalódás volt a rajongóknak, ami főleg a PG-13-as besorolásnak volt köszönhető. Ám a bukást az unalmas, buta sztori és a rengeteg ostobaság is elősegítette. Majd jött a „Requiem” címre keresztelt folytatás, ami már csak felnőtteknek készült: brutalitás, mészárlás, egy profi vadász Predátor, rengeteg Xenomorph és egy Predalien. A rajongók majd összehugyozták magukat, amikor ez kiderült. Majd jött a film, ami hatalmas pofára esés volt, mivel egy végtelenül buta tinihorrort kaptunk. Így esett, hogy sokan visszasírták az első AVP filmet, mondván, hogy még az is jobb volt ennél. Ez persze igaz. Összességében jobb film volt. Ám ha választanom kellene, hogy melyiket nézzem újra, akkor egyértelműen az AVP-R-re esne a választásom, mert még a sok végtelenül ostoba dolog ellenére is egy igen szórakoztató kis alkotás lett, ami az első résszel ellentétben legalább megpróbálta kiszolgálni a rajongókat és sok véres űrlényharcot tárt a nagyérdemű elé.
Persze ennek ellenére simán lehet, hogy valakinek az első jobban tetszik, sőt valószínű, hogy sokan vannak így. De pont ez a cikk lényege: objektív módon az első egyértelműen jobb, ám szubjektív módon vagy a kategóriáján belül simán értékelheti valaki sokkal jobbra a folytatást.
- Így jártam anyátokkal: durván megosztotta a közvéleményt a sorozat befejezése. Viszont, ha eltekintünk attól, hogy tetszett-e vagy nem, amit láttunk, akkor el kell ismerni, hogy meglepő és ütős események történtek az utolsó pár részben, amikre senki nem számított előre.
- Transformers filmek: sokat gondolkodtam a Transformers filmek értékelésén, mivel hagyományos értelemben nem túl jó filmek (főleg a folytatások). De aztán inkább magasabb pontokat adtam nekik, mert végül is, aki egy gyerekjátékok alapján készült harcoló óriásrobotokról szóló filmet megnéz és komoly karakterfejlődést, emberi drámákat és romantikát, meg bonyolult sztorit vár, akkor nem a film hibája, ha csalódni fog :).
Persze tény, hogy a filmek nem tökéletesek, ami főleg az emberi tényező erőltetése miatt van, de akkor is egy igen látványos és szórakoztató sorozatot kaptunk, amiben transformerek vívnak gigászi csatákat (már amikor épp nem emberek rohangásznak össze vissza :) ). Ráadásul a tendencia azt mutatja, hogy a (szerintem jogtalanul) gyűlölt Michael Bay próbálja kiszolgálni a rajongókat és egyre több, nagyobb és látványosabb robotbunyókat tár a nagyérdemű elé. Csak az emberi tényezőtől nem tud szabadulni.
Szóval a Transformers filmek igen szórakoztató és laza alkotások, amiket magasan is lehet értékelni, meg a hibái és hiányosságai miatt nagyon le is lehet húzni. Minden csak attól függ, hogy azt nézzük, jól szórakoztunk-e egy laza akciófilmen, vagy nem kaptunk-e elég tartalmat, elgondolkodtató mondanivalót és sötét drámát.
- DragonBall Evolúció (DragonBall Evolution): ez egy tökátlagos akciófilm, ami olyan 20-50 % között mozoghatna önmagában. Ám, ha kategóriáján belül nézzük, vagyis DragonBall-ként, akkor olyannyira kritikán aluli, hogy már szinte értékelhetetlen. Objektív módon maximum 30 pontot adtam volna neki, szubjektíven és kategóriáján belül pedig kb. 0-t. És mivel feldolgozás, így az utóbbi kategória a legfontosabb, így kaphatott 5 %-ot.
- Kill Bill 1-2: talán a filmtörténelem legelcsépeltebb és legunalmasabb alapsztorija köré felépített végtelenül szórakoztató filmek: rengeteg akcióval, poénnal, és utalásokkal.

És még lehetne sorolni (talán később még folytatom valamikor :) ), de remélem érhető volt, hogy mit akartam kihozni a cikkből.
A lényeg, hogy egy szar filmre is rá lehet mondani, hogy tetszett, mert attól még lehet szórakoztató, hogy amúgy értékelhetetlen a mai magas elvárások miatt. És persze egy olyan filmben is meg lehet látni az értéket, ami amúgy nem tetszik. Minden csak nézőpont kérdése.

Szóval, ha filmkritikát csinálsz, akkor a cikkben tedd egyértelművé, hogy a három kategórián belül melyik alapján és miért kapta meg azt a bizonyos pontszámot, amit adtál neki. Így elkerülheted, hogy beléd kössenek, amiért lehúztál egy jó filmet, vagy felpontoztál egy gyengébb alkotást.

Közben azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha a továbbiakban a film, anime, játékértékeléseknél mindhárom szempont szerint kapnának végső értékelést az alanyok. Talán megpróbálkozok vele a későbbiekben :).

Hozzászólások

Azonosítsd magad a Facebook segítségével és máris hozzászólhatsz!
Az azonosításhoz klikkelj a képre:

Ha nem történik semmi, ellenőrizd, hogy be vagy-e jelentkezve Facebook-ra.




Szórakozás (videojátékos, filmes és képregényes cikkek) - cikksorozat


Offline multiplayer játékok PC-n (egyéb - 2010.12.01-2013.11.16)

Milyen a rossz kritikus? (cikk - 2011.02.23)
Az X-BOX360 átverés (cikk - 2011.06.06)
A videójátékok világa régen és ma (cikk - 2012.03.16)
Játékosválasztás X-box 360-as gamepadon (PC - cikk - 2012.10.17)
Játékmagyarítások (cikk - 2013.02.02)

Folytatások, előzmények, reboot-ok, remake-k, spin-off-ok és crossoverek (cikk - 2013.04.10)
Bioshoc Infinite elmélkedés (filozófia, elmélkedés és lehetséges magyarázatok - 2013.05.15)
Magyarul megjelent képregények (cikk - 2013.06.18)
Másolásvédelem a programokon (cikk - 2013.06.18)
Elmélkedés a Marvel mozis univerzum jövőjéről (eljövendő filmek - 2013.09.15)

Miért útálom a reboot-okat? (cikk - 2013.09.29)
’A’ kategóriás filmek ’Z’ kategóriás koppintásai (filmlista - 2013.11.16)
Miért hasznosabbak a videójátékok, mint az iskola (cikk - 2014.04.30)
DragonBall filmek időrendje (cikk - 2014.05.23)
Godzilla, Toho & Daiei kaijuk (cikk - 2014.05.22)

Godzilla evolúciója (cikk - 2014.05.22)
Marvel VS DC #1 (cikk - 2014.05.25)
Semmi sem egyszerű I. – gameplay videók készítése (cikk - 2014.06.10)
A „szóló gamer”-ek meg le vannak szarva (cikk - 2014.08-10)
Kik a Warez valódi vesztesei? (cikk - 2014.10.13)

A Sims sorozat, avagy a videojátékipar legnagyobb lehúzása (cikk - 2014-12-02)
Mentési rendszer a mai játékokban (cikk - 2014-12-02)
Ha az egyszerűség a lehetőségek rovására megy (cikk - 2015-01-02)
Amikor a játék munkává válik (cikk - 2015-01-08)
Egy prűd keresztény előadás a pornóról (cikk - 2015-02-20)

Star Wars VS Star Trek, avagy miért kell választani? (cikk - 2015-06-20)
Videojátékok és az álszentség (cikk - 2015-06-21)
Filmes álszentségek (cikk - 2015-06-25)
Filmes sémák (cikk - 2015-08-02)
Filmek negatív hatásai (cikk - 2015-08-05)

Szépségideál a médiában (cikk - 2015-08-06)
Filmek régen és ma (cikk - 2015-08-12)
Filmkritikák típusai (cikk - 2015-08-13)
Most akkor menő a kocka? (cikk - 2016-02-25)
Az okos eszközök világa (cikk - 2016-03-13)

Bűnözők a főszerepben (cikk - 2016-01-07)
Miért szurkolunk sok filmben a gyilkosnak? (cikk - 2016-01-08)
Elmélkedés a képregényfilmek jövőjéről (cikk - 2016-04-06)
Manapság a kritikusok már nem rajongók, csak kötekedni szeretnek (cikk - 2017-09-30)








© KevinKain 2005-...
Ajánlott böngészők: Google Chrome 9+, Firefox 3+