Hírek
Albumok
Könyvek
Videók
Írások
Képek
Zenekarok
Koncertek
Vásárlás
Gitároktatás
Stúdió
Elérhetőségek
Facebook
Linkek



2020-07-09




Miért nem lehet csak azt tanulni, ami az embert érdekli?
(2014-12-28)



A minap néztem egy „Texas királyai” epizódot, amiben volt egy focista, aki kb minden tárgyból megbukott volna, de végül mindenből 5-öst kapott, mert ő volt a sulicsapat legjobb játékosa. Ez a szituáció sajnos eléggé elterjedt a mai világban. Oké, lehet nem ennyire, mint ott, de nálunk például volt olyan ember általános iskolában, aki kb 2-es szintű volt tesiből, és végül mégis 5-öst kapott, mert minden másból kitűnő volt és nem akarták, hogy ez lerontsa az átlagát. Ez alapból visszafogottabb eset, mint az előző, de mégis sokkal rosszabbnak érzem, mert ő így is úgy is sokra vitte volna a jó jegyeivel, a rossz tesi meg senkit nem érdekel, viszont utána a jogtalanul megkapott tesijegy miatt megkapta a „Jó tanuló, jó sportoló” kitüntetést. Ez a cím azért van, hogy az kapja meg, aki valóban megérdemli, ezért éreztem ezt az egészet aljas és mocskos dolognak. Mert semmi hátránya nem származott volna a tesi 2-eséből, vagy abból, ha nem kapja meg a „Jó tanuló, jó sportoló” címet.
Viszont visszatérve a „Texas királyai” epizódhoz, ahol teljesen más a helyzet. Van alapvetően egy diák, aki hihetetlenül tehetséges sportoló. Igen sokra vihetné, de olyan elcseszett világban élünk, ahol szinte csak sulicsapatokban szerzett elismerésekkel lehet bejutni profi csapatokba. Ez az egyetlen esélye, hogy profi sportoló legyen. Így mit csinálhat? Vagy suliba jár és szarakodik a sok felesleges tananyaggal, ahelyett hogy sportolna és fejlesztené az egyetlen tehetségét, vagy kibukik és nem tudja kamatoztatni az egyetlen tehetségét. A világ meg elveszít egy remek játékost.
Persze nem azt mondom, hogy jó dolog, ha valaki jogtalanul jó jegyeket kap, mert nem jó, sőt aljas és igazságtalan dolog a más diákokkal szemben. Csak oda akarok rávilágítani, hogy ez nem a diákok és tanárok hibája, akik megszegik a szabályokat, hanem az elcseszett rendszeré, ami ilyen helyzetbe hozza az embereket.
De ne csak a sportot nézzük. Vegyünk bármi más témát. Ismerek olyan embert, aki hihetetlenül profi informatikus. Elképesztő tehetség, akit bármely cég remek munkaerőnek tartott volna és bármit megvalósíthatott volna az informatikában. Erre az elcseszett rendszer miatt nem tudott diplomát szerezni, mert annyi felesleges és nehéz baromsággal tömködik tele a tananyagot, hogy az már fájdalmas.
Vegyünk például a NYME-s „Gazdaságinformatikus Bsc” szakot, ahova én is jártam (szánalmasan trágya szak, szóval senki ne menjen oda :) ). Elméletileg az arány kreditben nagyjából 45 % informatika, 40 % közgazdaság, 15 % matematika. És ezzel az aránnyal nem is lenne komolyabb baj (bár még ezt a matekot is soknak érzem). De közben ez nem azt jelenti, hogy az az arány az elvégzésükhöz szükséges erőfeszítésben is. Mert a matek olyan brutálisan nehéz és olyan komolyan van véve, miközben a közgazdaság annyival könnyebb, hogy a szükséges erőfeszítés aránya inkább nagyjából ennyi: 60 % matek, 30 % informatika, 10 % közgazdaságtan. Ez mégis milyen dolog egy „Gazdaságinformatikus” szakon? Mert már a legelső matek tárgyban is olyan szintű anyagot nyomnak le a torkunkon, amihez már kb professzionális mesterséges-intelligencia-programozási ismeretek lennének szükségesek, de az infó olyan szintű, hogy még csak szóba se kerültek a mesterséges-intelligenciák. Ebből következőleg, az előbb említett ismerősöm mellett nem egy tehetséges informatikus hagyta ott a sulit a matek miatt. Miért jó ez? Én egész középsuliban a fősulit vártam, hogy ott nem kell (számomra) teljesen felesleges baromságokat tanulnom, és csak informatika lesz, és végül milyen jó informatikus szakember lehetek, de csalódnom kellett, mert az is tele volt a sok önkényes hülyeséggel.

Szóval nem azt mondom, hogy jó dolog, ha egy jó sportoló, olyan jegyeket kap más tárgyból, amit nem érdemes meg. Ám ez nem azért jogtalan, mert 5-öst kap egy olyan tárgyból, amiből 1-est érdemelne, hanem azért, mert más diákok, akik meg mondjuk kiemelkedőek az informatikából, matekból, kémiából, zenéből... ők nem kapnak ilyen bánásmódot más tárgyakból, mert amiben ők jók, az nem elég feltűnő, vagy hangzatos dolog, úgy mint a sport. Még sose hallottam olyat, hogy a matektanár odalépne a történelemtanárhoz és azt mondaná, hogy „Ez a gyerek lehet a következő Pithagorasz, nehogy megbuktasd.”, viszont olyat biztos hallott mindenki, hogy „Ez a gyerek lehet a következő Michael Jordan, nehogy megbuktasd.”. Ez a probléma. Nem az, hogy egy elcseszett, ostoba rendszer szabályait megszegnek azért, hogy egy tehetség ne vesszen el a süllyesztőben. Hanem az, hogy ez a különös bánásmód, csak bizonyos tehetségekre vonatkozik, amiket szintén önkényesen válogatnak ki emberek.
Persze a legjobb megoldás az lenne, ha a rendszer lenne alapból értelmesebben megvalósítva, de míg nem lesz, addig meg kell szegni a rossz szabályokat. Csak valahogy jó lenne, ha a szabályok megszegése is igazságosan működne.

Hozzászólások

Azonosítsd magad a Facebook segítségével és máris hozzászólhatsz!
Az azonosításhoz klikkelj a képre:

Ha nem történik semmi, ellenőrizd, hogy be vagy-e jelentkezve Facebook-ra.