Hírek
Albumok
Könyvek
Videók
Írások
Képek
Zenekarok
Koncertek
Vásárlás
Gitároktatás
Stúdió
Elérhetőségek
Facebook
Linkek



2020-08-08




Túlságosan elfogultak vagyunk a hozzánk közel állókkal
(2015-09-09)


Az emberek elfogultak nagyon sok mindennel. Ám leginkább a rokonaikkal, barátaikkal és háziállataikkal azok. „Az én gyerekem sose tenne ilyet.” „Az én kutyám nagyon okos, sose bántana egy macskát.”. Ismerős mondatok? Ha nem is a hétköznapokból, de filmekben, sorozatokban, vagy a híradóban biztos hallottátok már őket. De miért ilyenek az emberek? Mármint, persze ha a gyereked börtönbe kerül, akkor próbálod javítani a helyzetét, hogy minél jobbnak állítod be a közvélemény, a nyomozók, az esküdtek előtt. Ám ez nem csak egy trükk. Valóban így gondolják a legtöbben.
Amikor egy mocskos patkány megkínzott, megerőszakolt és megölt egy lányt, az anyja bement a híradóba és olyanokat mondott, hogy „Pedig ő olyan jóságos és jólelkű gyerek.”. Ja, látszik... Mindenki elfogult a hozzá közelállókkal. Ez alapvető emberi ösztön, így érthető egy bizonyos szinten, de ez akkor is gáz. Végül is egy modern társadalomban élünk, ahol a gondolkodás és a dolgok független megítélése elvárható lenne. De nem.

Persze nem kell ilyen extrém esetekkel előállni. A hétköznapokban is vannak ugyan ilyen dolgok. Ha a gyereked verekszik: biztos a másik provokálta. Ha egy ismerősöd karambolozik: csak a másik autós hibája lehet. Elfogultak vagyunk a hozzánk közelállókkal, ami bizonyos szintig rendben van, de azért idővel ez már extrém méreteket ölt. Miért nem lehet megmondani a barátoknak, rokonoknak, hogy tévednek és nincs nekik igazuk? Persze lojalitás is van a világban, így sok esetben elég nagy szemétség lenne egy idegen mellé állni egy vitában, de négyszemközt miért ne lehetne elmondani neki, hogy tévedett?

Vagy vegyük például a kutyákat. Bennük van a vadászösztön. Persze, hogy ráugranak egy macskára, ha meglátják. Ezért is nagy felelősség egy kutya tartása. Nekünk is voltak kutyáink. Az egyikük valóban szelíd volt és nem bántott senkit és semmit, de a másik igen agresszív volt. Ám amikor jött valaki és kérdezte, hogy meg lehet-e simogatni, vagy a közelébe lehet-e vinni a kutyáját, macskáját, nem mondtam, hogy „Persze, mivel az én kutyám, vagyis nem bánt senkit.”. Nem kell ez az egoista, felsőbbrendű szarság. Mindig megmondtam, hogy vigyázzanak vele, és mi is vigyáztunk rá, nehogy elkapjon valamit. Így kell hozzáállni a dolgokhoz. Reálisan kell megítélni azokat az embereket, állatokat is, akik közel állnak hozzánk.
Nem úgy, mint azok a patkányok, akiknek a kutyája elkapta a macskánkat. Mennyire bizonygatták, hogy „Ez egy a nagyon okos kutya, aki szereti a macskákat. A légynek se bírna ártani, főleg, hogy már nagyon öreg is.”. Miért kell hazudni? Persze lehet nem nekünk hazudtak, hanem ők voltak olyan balfaszok, hogy nem ismerték a saját kutyájuk természetét. De mégis miért kell így állni a kutyához? Miért nem lehet normálisan állni a dolgokhoz, hogy a kutyájukat nem viszik macskák közelébe?

A legtöbb ember így áll hozzá mindenhez, ami alapvetően természetes, de nem szabad túlzásba vinni, mert könnyen megvan a baj. Nem szabad annyira elfogultnak lenni, hogy nem látjuk meg a másikban azt, ami tragédiához vezethet, ha nem előzzük meg.

Miért kell struccpolitikát folytatva homokba dugni a fejüket? Miért nem lehet olyannak látni a hozzájuk közelállókat, amilyenek? Végül is ők ismerik, és ezáltal tudhatnák.
Azzal senkinek se segítenek, hogyha a saját kutyájukat, gyereküket, testvérüket, párjukat... olyan embernek állítják be, amilyennek látni akarják. Hogy nem vesznek tudomást a valódi énjéről. Mert ha látnák a másik negatív tulajdonságát, akkor még mielőtt nagyobb baj lenne, segíthetnének neki megoldani a problémát, vagy megelőzni a bajt. Jobban odafigyelhetnének rá, hogy véletlenül se történjen semmi durvább dolog, vagy legyen valami tragédia.

Az ilyen emberek sokat tanulhatnának a Dexter sorozatból :), ahol egy nagyon veszélyes és negatív tulajdonságot felismertek és jóra fordítottak ahelyett, hogy nem vesznek róla tudomást és hagynák, hogy elfajuljon a dolog (mint mondjuk a "Jégvarázs"-ban, hogy negatív példát is említsek :) ).

De persze könnyebb, hogyha csak a saját dolgukkal foglalkoznak, Majd amikor megvan a baj, akkor meg áthárítják a felelősséget. Mert ugye mindenről a média meg a videojátékok tehetnek, vagy az ösztönök, de véletlenül se a félrenevelés, vagy az odafigyelés és a realitás felismerésének a teljes hiánya.

Hozzászólások

Azonosítsd magad a Facebook segítségével és máris hozzászólhatsz!
Az azonosításhoz klikkelj a képre:

Ha nem történik semmi, ellenőrizd, hogy be vagy-e jelentkezve Facebook-ra.